Game Over történetek #Vienna Comic con

Pesti Mondoconról volt már szó, azonban ezúttal eljutottunk oda, hogy a híres neves bécsi comic conról is szó essék. Szóval végy egy jó csapatot (Game Over) oszd el kettővel, majd az egyik fele menjen el barangolni. A barangolás útvonala Bécs volt, a csapat fele pedig Paragon (bár Ő külön járatozott), Darklight és n1ven. Először is beszéljünk Bécsről. Hatalmas város és hatalmas szél fúj mindig... nem volt hideg, kb 10-15 fok volt, de a hőérzet -15 lehetett. Jó korán értünk fel, és az volt a terv, hogy a Hauptbahnhof-ról (főpályaudvar) a Pratenstern-be megyünk vagy az S2-es vonattal (ami eleinte helyi járatként, majd a városból kiérve helyköziként menetel), vagy az U1-es metróval. Választásunk az U1-es metróra esett, mert hát a győri vidékiek ritkán látnak metrót, pedig hát mekkora sláger. Szóval U1-es metróval elkocsikáztunk a Praternsternbe, ahol mit ad isten, szintén fújt a szél... Na jólvan, nem bánkódtunk, mert hát fújt a szél, de legalább hideg volt. Itt még 8 előtt voltunk egy 30-40 perccel és hát nagyon szép látvány volt, hogy a szinte teljesen üres vidámparkban sétálgatunk. Erre egy óriáskerék bukkant elő, arra meg egy hullámvasút.


A prateni vidámparkot elhagyva egy hatalmas egyetemi komplexum után értünk a Messe Wien nevű fenetudja micsodához, ez is egy hatalmas épületpark volt. Hogy amúgy mit képvisel azt nem tudom, de tényleg kell egy fél óra, mire egyik végéből a másikba lehet battyogni. És mindamellett, hogy ilyen óriási, ilyen gyönyörű sétány van köré építve:


 Szóval beérve a Messe Wien-be, megkaptuk a belépőkártyáinkat. Ez egy tök jó ötlet, mert nem az az ócska karszalag van, hanem ezt tényleg el tudja tenni az ember emlékbe. Vagy ha nem, hát a kukában is jól mutat. A kukáról jut eszembe, ami leginkább tetszett Bécsben, hogy a főpályaudvaron és szinte mindenhol máshol is nem rögvest egy kuka tárul eléd, hanem rögtön 4 szemetesedény van, az alap mindennapi szemetet is szelektíven gyűjtve és nem kell órákat gyalogolni, mire talál az ember egy ufot, ami nincs csurdig töltve. És ha már a kuka is szóba jött, akkor érdemes megemlíteni a főpályaudvar és az egész város tisztaságát, mert az tényleg említésre méltó. A "csodaszép" magyar fővárossal ellentétben, ha itt leszállsz egy vonatról vagy metróról az első lépésed nem egy kiterített rókában fog végződni, de még a 100. lépés sem. Tényleg nagyon szépen rendben van tartva és nehéz megérteni miért is működik ez ott és itthon nem.

Na, környezet tisztaságáról ennyit, folytatnám is a connal. Nagy szerencsénkre kiderült a kártya átvételekor, hogy 8 óra helyett csak 10 órakor lehet belépni a termekbe. Úgy kell elképzelni ezt az egészet, hogy volt egy nagy hall, ami egy hosszú nagy folyosó volt, majd ebből a folyosóból nyíltak az úgymond előadótermek és azok is össze voltak kötve egymással 1-1 passzázzsal. Na mikor megtudtuk, hogy 10 órakor lehet bemenni, értettük csak meg, hogy miért vannak még ilyen kevesen. Na mi legyen 10-ig? Hát sétálunk egyet, meg közben megreggeliztünk. Körülbelül 9:50-re értünk vissza, szóval 10 perc a kezdésig (gondoltuk mi). Hát nem annyi volt, kb 10-15 perces csúszás vette át az izgalmak helyét, azonban ennek miértjét nem közölték, vagy legalábbis mi nem tudtuk meg. Na mindegy is, nyitásra már azért kezdett alakulni a heringparti. Szóval elkezdtünk hát körbenézni, először a 2. nagy terembe mentünk, mert az 1. rogyásig tele volt. Ebben a teremben voltak a cosplay standok, valamint a művész standok. Nagyon sok rajz és kézműves pult volt, bőrművesek, festők, legósok, makettesek, valamint világbajnok testépítők (ja nem, ők nem voltak). 


Körülbelül a terem felét a Star Warsos dolgok foglalták el, de ezzel nekem semmi bajom nem volt, nagyon atom dolgok voltak errefelé. Na innen áttértünk az 1. terembe, ahol voltak a boltok. Na hát ennyi féle-fajta minifigurákat, párnákat, bögréket és kocka dolgokat talán még életemben nem láttam. És itt volt az a pillanat, amikor kezdett érződni már a tömeg jelenléte. Sajnos itt nagyon nehezen lehetett megnézni a dolgokat, mert ténylegesen egymás seggében nyomorogtunk. 


Aztán volt a 3. terem, ez volt a kockaterem, itt mindenféle játékkal lehetett játszani, középen egy 1v1-es boxring volt, valamiféle verekedős játékot játszottak rajta, amit nem ismertem, de elég viccesnek tűnt. A meccset amit néztünk, ott Yoshi püfölte Samus Aran-t. Aztán volt egy-két VR-es sarok, retro gamer sarok, Fifa és még sok más, itt nem nagyon időztünk, mert ez a része pont nem érdekelt minket. Aztán volt még a nagy terem, ahol a híres vendégek tartottak előadásokat. Sajnos Steven Seagal vasárnap tartotta az előadását, és mi csak a szombati napra vettünk jegyet :'c De láttuk messziről a híres aikido mestert, amint épp aláír a vendégeknek. Amúgy 90 euroért mi is kérhettünk volna aláírást, de gondoltam aprópénzt nem adok ki egy ilyen legendáért, az lenéző lenne.

Szóval párszor még körbenéztünk, mert sajnos az előadásokra beülni életveszély volt, minden egyes előadásnál ha volt max vagy 50-60 ülőhely, és minden egyes széken általában 9-10 ember ült, a maradák 30ezer ember álldogált. Tekintve, hogy kb már 20 km-t gyalogoltunk, kicsit fáradtak voltunk ehhez, így inkább még mozgásban maradtunk, minthogy egy helyben álljunk. Végül, olyan 2-3 óra tájékán, amikor is már szinte elviselhetetlen volt a tömeg, találkoztunk kedvenc főhősünkkel és barátnőjével, Happy Little Tree-vel:

A gyors fénykép után elsunnyogtunk az eseményről és nekivettük magunkat a rengetegnek. Amúgy sajnos Paragonnal nem sikerült találkoznunk, de Ő a szombati napon Havas John cosplay-ében jelent meg. Akit érdekel, facebookon megtaláljátok Pityek cosplay névvel, biztos rak majd fel képeket. 

Szóval az állomásra battyogva ismét betértünk a Práterbe és hát tág szemekkel láttuk, hogy egy-két látványosság megy, szóval elővettük gyermeki énjeinket Darkkal és felültünk egy szellemvasútra. Jópofa volt, bár inkább gyerekeknek szól... mondjuk ettől függetlenül én összeszartam magam rendesen.

Ez volt hát a Game Over történetek legújabb része és az lett a végeredmény, hogy a tömeg számomra tényleg annyira elrettentő volt, hogy nekem bőven megfelel a pesti Mondocon is, és az az igazság, hogy amennyivel drágább, annyival talán nem is nagyobb (már a bécsi con). Persze leszámítva a sztárvendégeket, akiket messziről láthattunk (woah). 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése